Ki gondolná, hogy egy 20 éves fiatalember abba a helyzetbe kerül, hogy menekülnie kell a szerelem elől? Nos, én is nehezen hinném el, ha valaki ilyesmit mesél. A következő történet velem történt meg Leningrádban, az egyetemi évek alatt. Akár hiszik, akár nem, hiteles, mert velem esett meg.

Végre megérkeztünk Kijevbe, a nyelvi előképzés helyszínére. Július volt, nagy meleg. Egy kollégiumban volt a szállásunk, nem messze az intézettől, ahová nyelvórára jártunk, gyalog. A város érdekes volt, a belváros gyönyörű. A régi templomok, székesegyházak lenyűgözőek voltak. A város fekvése kicsit…

Szerettem és ma is szeretek vonatozni. A vonatozásnak meg van a varázsa. A változó táj, az emberek, no persze a zakatoló hang, ami sokszor alvásra ösztönözte az embert. Az egyetemi éveim alatt többnyire vonattal utaztam Leningrádba, Kijeven átszállás nélkül vagy Moszkván keresztül. Kijeven…

Szerintem minden ember olykor visszatekint a múltjára. Különösen a középiskolai, egyetemi évek hoznak lázba, amikor eszembe jutnak csínytevéseim, ifjúkori kalandjaim, élményeim. Nos, pláne, ha az ember az egyetemi éveit külföldön tölti. ez különös ízt ad az egésznek.

Amikor az ember tartósan külföldön él, késztetést érez kultúrájának megmutatása iránt. Mi is így voltunk ezzel Leningrádban, és bizonyos kényszertől is vezérelve alapítottunk egy egyetemi magyar tánckart, nem kevés sikerrel.

Az egyetemi éveink eseménydúsan, és érdekesen teltek. Fiatalok és bohók voltunk, no meg korunknak megfelelően szerelemre szomjasak. Ugyanakkor szembesülni kellett egy szokatlan jelenséggel: sok orosz kislány érdekből szeretett bele a külföldi diákokba, ugyanis csak így juthatott ki külföldre.

Az egyetemi első évfolyam végéhez érkeztünk. Megszoktuk az idegen környezetet, sok barátunk lett. Nagyon jó szobatársakat kaptunk, egy orosz testvérpárt. V. Tibi barátommal együtt négyesben laktunk egy viszonylag nagy szobában a Néva parti Gorkij parkban, közel a Péter-Pál erődhöz. A szobát…

A vodka a Szovjetunióban olyan volt, mint otthon a csabai kolbász. Mindenki szerette és mindenki fogyasztotta. Nem is akárhogyan: többnyire 1-2 decis vizespohárból. Az embernek az volt a benyomása, hogy a kommunista elnyomás ellensúlyozásaként is ittak orosz barátaink.