Izgatottan ülök nejemmel az autónkban, és zötyögünk a rossz, Pusztavacsi úton szülővárosomba, Örkényre. Kerülgetem a hatalmas kátyúkat és közben az előttünk álló látogatásunkra gondolok. Ma különleges találkozás lesz. Őseim várnak a temetőben, aztán találkozunk egy kedves iskolatársammal, A. Erzsikével, majd részt veszünk egy kiállításon.

 Művészetkedvelők vagyunk a feleségemmel, a Szépművészeti Múzeumot a jelesebb kiállítások alkalmával látogatjuk. Legutóbb El Greco és Bosch kiállítását tekintettük meg. Nagy élmény volt, és készülünk a Csontváry kiállításra is áprilisban.

Persze ellátogatunk amatőr festők kiállítására is, hiszen egy alkotás értékét nem csak a név, hanem maga az alkotás jelenti: milyen érzéseket, hatást vált ki belőlem. Sőt, egy kedves, már elhunyt barátunk Gógucz Nóra, aki amatőr festő volt, rendezvényein is szívesen előfordultunk, mert nagyszerű festő volt.

 Nos, hát innen a nagy várakozás, amivel a kiállítás elé tekintettünk. A találkozást iskolatársammal is nagyon vártam, hiszen megígértük egymásnak, hogy találkozunk. Sajnos a covid és az én combnyaktörésem is közbe szólt, de most végre tető alá hozzuk a randevút

 Út közben szemetelt az eső, azért könyörögtünk, hogy Örkényen ne essen. Meghallgatásra került könyörgésünk, és bár erősen felhős, komor idő volt, esőnek híre sem volt. A temető csendjében virágot helyeztünk szüleim és testvéreim sírjára, ahol nagymamám is nyugszik. A sírt is rendbe tettük. Könnyű lélekkel búcsúztunk szeretteimtől, és vettük az irányt a Pálóczy-Horváth kastélyba, a kiállítás helyszínére.

 Öt órára beszéltünk meg randevút Erzsikével, 10 perccel korábban érkeztünk. A parkolóban egy autó állt, és egy középkorú hölgy fényképezőgéppel a kezében odajött hozzánk. Szóba elegyedtünk. A kedves és barátságos hölgyről kiderül, ő nem kiállító, hanem Lajosmizséről jött, és fotózni készül a kiállításon. No, nem professzionális fotós, a saját szórakoztatására csinálja és a Facebookon osztja meg képeit. Meglepődött, amikor elmondtuk, hogy Ceglédbercelről jöttünk. Aztán elámult, amikor elmondtam, hogy én itt születtem, ebben a városban, és gyakori visszajáró látogatók vagyunk.

Közben mellénk parkolt egy autó, megérkezett Erzsike.

Széles mosollyal és örömmel üdvözöltük egymást. A szeretetteljes ölelkezés után bementünk a kastélyba. A bejáratnál az intézmény igazgatója fogadta a vendégeket. Örömmel üdvözöltük egymást, hiszen a közösségi médián keresztül már ismertük egymást, de személyesen most találkoztunk először. Szimpatikus, visszafogott ember, akiről sugárzik a jóság. Kaptunk egy tombola számot is, mert lesz ajándéksorsolás. Ott volt a település polgármestere is, akivel a facebookon már értekeztünk, de személyesen még nem találkoztunk Erzsike bemutatott neki. Őszinte szeretettel üdvözöltük egymást. A hajunk színe alapján egykorúak vagyunk, talán még gyermekkorunkban játszottunk is együtt. Egy művelt, kedves, rendkívül barátságos, érző embert ismertem meg a rövid beszélgetésünk alatt. Gratuláltam a település szépüléséhez. Nagyra értékelte az elvándorlók visszatérését a településre. Igen, a gyökerektől nem lehet elszakadni.

 Miután a műsor kezdetéig volt még idő, végignéztük a festők kiállítását. Mellbevágóan szép, beszédes és érdekes volt a kiállítás. Nem csak a feldolgozott témák sokszínűségét illetően, hanem a képi megjelenítés, a technikai megoldás tekintetében is. Volt itt csodás akvarell, olajfestmény, gobelin és gyöngyökből alkotott csodás kép. Egy kép kiemelkedett a többiek közül mondanivalója és aktualitása miatt: Kulcsár István gyönyörű alkotása, A galamb. A képen egy gyönyörű békegalamb, lábain bilincs, szájában tövis. Szárnyai alatt szenvedő tömegek, felette két vadászgép, amint kilövi a légballont, amelyhez a galamb kötve van. Lenyűgöző és elgondolkodtató. Zseniális, ahogyan az alkotó a háborúellenes gondolatot képes vizualizálni. Kétséget kizáróan a háború borzalmai jutnak az ember eszébe. De benne van a remény is: a békegalamb majd leveti láncait, szárnyai alá veszi a szenvedőket és a tövis helyett írisz, a remény virága lesz csőrében. Az égen pedig a vadászgépek helyett a ragyogó nap csillogása teszi vidámmá a képet. Kulcsár István az alkotó, a Szalon egyik létrehozója, a város polgármestere. Csak gratulálni tudok a remekműhöz!

 Végigjártuk a bálterem összes kiállított művét, és lenyűgözve foglaltunk helyet. Több olyan alkotást is láttam, amit szívesen vinnék magammal, mert megfogott, érzelmeket váltott ki bennem, és a magaménak éreztem. A művelődési ház igazgatója a mikrofonhoz lépett, és felkonferálta a kiállítás megnyitóját, amelyből megtudtuk, hogy 33 alkotó és összesen 203 db alkotás látható festmény, kézműves, gobelin és fotó műfajokban. A megnyitót követően Kulcsár István polgármester úr köszöntötte a nagyszámú közönséget. Kiemelte a Szalon jelentőségét a város életében, és reményét fejezte ki a folytatásban.

Két vers következett, amelyek szépek és méltóak voltak a helyhez. Különösen a kastély költői leírása fogott meg. A verseket gitár zene követte, kisimítva a lelki göröngyöket. Majd az alkotók elismerése és a tombola következett. A hagyományokhoz híven semmit nem nyertünk a tombolán.

 Viszont jelenlétünkkel óriási élményt szereztünk, és jó érzésekkel néztük meg a kézműves kiállítást is. A galambot még egyszer megszemléltük, hogy a szép élmény még nemesebb legyen. Végül Erzsikétől is elbúcsúztunk abban a reményben, hogy találkozunk majd és lesz lehetőség egy hosszabb traccspartira.

 Egész úton hazafelé a pusztavacsi erdő sötétjén át a látottak és hallottak jártak a fejünkben. Őszinte megbecsülésünk a szervezőknek, az alkotóknak és persze a hálás közönségnek. Csodába illő, hogy egy ilyen kulturális rendezvény meg tud tölteni egy nagy báltermet. Öröm volt látni az emberek boldog tekintetét. A világ minden szomorúságát hátrahagyva csak a jelen volt fontos, és örültünk az együttlétnek. Néhány korombeli hölgy felismert, és szóba elegyedett velem. Örömmel vettem, mert hát 46 éve elhagytam a szülőföldet, a szívemet a hála érzése töltötte el. Rendkívül jól éreztük magunkat.

Nyilván nem is lehetett ez másként, hiszen haza jöttem, a gyökereimhez…

Ceglédbercel, 2023. március 7.