Az egyetemi első évfolyam végéhez érkeztünk. Megszoktuk az idegen környezetet, sok barátunk lett. Nagyon jó szobatársakat kaptunk, egy orosz testvérpárt. V. Tibi barátommal együtt négyesben laktunk egy viszonylag nagy szobában a Néva parti Gorkij parkban, közel a Péter-Pál erődhöz. A szobát otthonosan rendeztük be. A vizsgákat sikeresen letettük, de hátra volt még az 5 hetes geodézia gyakorlat.

A geodézia gyakorlattól nem féltünk, mert itthon 3 évig tanultunk geodéziát a technikumban, a műszerek kezelése kitűnően ment, az egyetemen a felsőfokú geodéziai ismeretekkel kellett megtoldanunk tudományunkat. Nem így az orosz társaink, akik itt, az egyetemen találkoztak a geodéziával először.

A gyakorlatot Leningrádtól keletre, Tolmacsevo nevű helységben lévő geodéziai bázisra szervezték. A bázis jól kiépített hely volt. Volt ott minden, hegy-völgy, kisebb folyó, erdő mező. A bázison kőépületekben laktunk és volt sportolási, szórakozási lehetőség, esténként filmvetítés is volt.

Érkezésünk másnapján felmértük a helyzetet, milyen csinos lányok vannak a táborban, és egyáltalán mennyi az ismerős. A gyakorlatvezető tanárunk egy szimpatikus, negyvenes éveiben járó úr volt, rendkívül barátságos ember. Azt kérte, hogy alkossunk 5-6 fős csoportokat, akik együtt fognak dolgozni és megoldani a feladatokat.

Tibi barátommal azon törtük a fejünket, hogyan lehetne lerövidíteni a gyakorlatot, hogy mielőbb haza utazhassunk az első nyári szünetre. Azt találtuk ki, hogy mint gyakorlott geodéták, mi alkotunk csoportot. Bevesszük a másik két magyar társunkat, Ágit és Jánost, valamint egy lengyel és egy vietnami kislányt. Úgy gondoltuk, mi kezeljük a műszereket, a többiek lesznek a figuránsok meg vezetik a jegyzőkönyvet. Azt reméltük, hogy ezzel a felállással gyorsabbak leszünk az orosz csoportoknál, és nem babrálunk a gyakorlatlan emberekkel. A gyakorlatvezetőnk el is fogadta a javaslatunkat, így hát megalakult a nemzetközi csoportunk.

A munkarend olyan volt, hogy reggel 9 órakor indult a munka, délben ebéd és délután 5 órára kellet leadni az aznapi feladat megoldást kidolgozva. Nekünk olyan jól ment a gyakorlat, hogy általában délig elvégeztük a felmérést, ebéd után gyorsan feldolgoztuk az eredményeket és már 2-3 óra körül mindennel kész voltunk. A tanárunk rendkívül elégedett volt, mi pedig sokszor már szórakoztunk, amikor az orosz csoportok éppen, hogy befejezték a műszeres munkát.

Nagyon élveztük a helyzetet. Lejártunk a folyóra fürödni, napozni. Nagyszerű nyári idő volt. Jól haladtunk és az látszott, hogy valószínűleg akár 10 nappal hamarabb is befejezhetjük a gyakorlatot. A gyakorlatvezető tanárt meggyőztük, hogy ha befejezzük a munkát és teljesítjük a feladatokat, hazautazhatunk. Nagyon hajtottunk, hogy mielőbb teljesítsünk.

Már a gyakorlat utolsó napjait éltük, amikor feladatul kaptuk egy hegyoldalon nyomvonal hossz-szelvényének[1] műszeres felvételét mintegy 3,5 km hosszon. A nyomvonal közelében három helyen lehetett az országos geodéziai hálózati pontra rácsatlakozni, amit ellenőrzésként meg is kellett tenni. Soha nem felejtem el, hogy a végén a záró hiba 20x a hossz gyöke, azaz a mi esetünkben kb.38 mm volt.

Reggeli után rögtön kimentünk a terepre, és hozzáfogtunk a felméréshez. Rutinosan kezeltük a szintező műszert, és még ebéd előtt a végére jutottunk. Gyors ellenőrzés, és döbbenet ült ki az arcunkon. A záró hiba értéke még csak közelében sem volt a megengedettnek, kb. 1,5 m hibával értünk a végpontra. Tibor barátom elszörnyülködött, azt javasolta, ebéd helyett szintezzük vissza az egészet, lejtőbe gyorsabban fogunk haladni.

Én arra az álláspontra helyezkedtem, hogy ne dolgozzunk kétszer. Végül is minden adatot ismerünk, menjünk le a táborba és ebéd után számoljuk vissza a szintezést mondjuk 28 mm záró hibából kiindulva. Végül a javaslatomat a csapat elfogadta.

Ebéd után meg kellett szervezni, hogy a gyakorlatvezető tanár nehogy megtudja, mi történt, mert akkor meg kell ismételni a mérést. Őrséget állítottunk, a többiek figyeltek és feltartották volna a tanárt, ha jön. Tibivel nekiláttunk a mérési jegyzőkönyv gyors visszaszámolásának. Szerencsére a tanárunk nem volt kíváncsi, megbízott bennünk, nem keresett bennünket.

A jó jegyzőkönyv elkészült, a hossz-szelvényt elkészítettük, és vittük bemutatni a gyakorlatvezető tanárnak. Ő alaposan átnézte, megdicsért bennünket, majd mosolyogva megkérdezte: „Nos, fiatalok, hol készült a jegyzőkönyv? Egészen biztosan nem a terepen, mert teljesen tiszta, még egy gyűrődés sincs rajta!”

Lebuktunk, gondoltam. Jobb lesz, ha bevallunk mindent, úgy sem lehet átverni a tanárt. Töredelmesen és megbánóan előadtuk a valós történetünket. A tanár jóízűen nevetett, a szemét törölgette. „Tudjátok mit? Elfogadom a munkátokat. Akik képesek arra, hogy ilyen hamisítást végigszámoljanak, azok tudnak valamit a geodéziáról!”

Meglepetéssel és nagy örömmel vettük tudomásul a tanár döntését. Tulajdonképpen igaza volt. A geodézia gyakorlatot több, mint egy héttel korábban befejeztük, és elhagyhattuk a tábort. Volt még néhány napunk a hazautazásig, Tibivel egy kicsit még szórakoztunk Leningrádban, aztán vonatra ültünk, hogy 44 óra vonatozás után végre hazaérjünk Magyarországra.

Nagyszerű élmény volt a geodézia gyakorlat, és büszkék voltunk magukra, hogy sikerült idő előtt befejezni. A társaink is rendkívül hálásak voltak, és hálájukat kézzel foghatóan is kifejezték a Gorkij park borozójában.

Jó érzéssel végeztük az első évfolyamot, és boldogan indultunk haza, Magyarországra.

 Ceglédbercel, 2018. május 06.

[1] Hossz-szelvény – egy nyomvonal hosszanti függőleges metszete, magassági pontokból felépítve