Napjainkban felértékelődött a szó jelentése. A magyar nyelv értelmező szótára szerint „nyugalom, háború nélküli állapot’; ‘háborút lezáró egyezmény a hadviselő felek között’:” Igencsak tág fogalom, érdemes szétboncolni.

A mindennapi életünkben sokféle jelentés tulajdonítható a béke szónak.

Az egyén békéje

Az egyén békéje a lelki, belső nyugalmat, és belső békét jelenti az én felfogásom szerint. Az egyén belső békéje azt jelenti, hogy a sorsával megbékélt, elégedett, kiegyensúlyozott életet él. Nincs a lelkében sem gyűlölet, sem harag. Túl tud lépni a sérelmeken, nem hordozza magával, mint egy nehéz batyut, hanem képes levetni, ha kell, megbocsájtani. Képes elfogadni a másságot, a más véleményt, kompromisszumkész, a kiegyezést tartja szem előtt elsődlegesen. Ha megharagszik, mert az élet olyan helyzetbe hozta, a haragot gyorsan leveti, nem őrzi.

A népi mondások szerint a belső békével élő ember a tükörbe tud nézni, és jól tud aludni. Ősi bölcsességek, amelyek mindenkor igazak. Az így élő ember kevesebb konfliktushelyzetet él meg, és azokat is kisebb sérüléssel, mint a belső háborútól duzzadó keblű egyedek.

Rendkívül fontos, sőt a társadalom szempontjából alapvető az egyének belső békéje. Ugyanis ebből eredeztethető a közösségek békéje.

A közösség békéje

Elgondolkoztam azon, vajon milyen lenne a környezetünk, a világunk, ha csupa belső békével  megáldott ember élne benne. Nem jelenti azt, hogy nem alakulhatnak ki konfliktusok.

Mert mi is a konfliktus? Emberek eltérő érdekeinek ütközése. Addig, amíg vannak társadalmi különbségek, - és nem csak az anyagi különbségeket értem ez alatt – mindig lesznek konfliktusok. A konfliktusok forrása lehet például az eltérő világlátás, eltérő ideológia, eltérő kultúra és vallás, eltérő szokások, stb. Nem vállalkozom az összes konfliktusforrás behatárolására.

A konfliktusok megoldása szinte már-már tudományos igényű. A konfliktuskezelést tanítják, de nem eléggé széles körben. Pedig vannak olyan technikák, amelyek segítségével csökkenthetők a konfliktusok negatív hatásai és következményei. Én úgy látom, hogy a konfliktuskezelés egyik alapköve az önmérséklet. Nem eshetünk neki a másik embernek, csak azért, mert valamiben eltér a gondolkodása, vagy a cselekedetei.

Mit jelent az önmérséklet?

Meg kell próbálni megérteni a másik ember álláspontját. Empatikus módon próbáljuk beleélni magunkat az ő helyzetébe. Mérlegeljük, és vessük össze a saját álláspontunkkal. Ha kell, finomítsuk a sajátunkat. Mindezek figyelembevételével alakítsuk a vita helyzetét. Tehát önmérsékletünkkel elkerülhető a heves összecsapás, a másik felet is - adott esetben  -önmérsékletre sarkallja.

Ahhoz, hogy az önmérséklet a birtokunkban legyen, először is belső békére van szükség. Ha belül háború dúl, az előbb utóbb rávetül a környezetünkre, nem tudunk önmérsékletet gyakorolni.

Az önmérséklet segít abban, hogy tanuljunk a másik embertől, észrevegyük értékeit, hasznosítható tudását vagy módszereit. Egy belső békétlenségben élő ember erre képtelen, mert állandóan saját magával kell foglalkoznia. A belső háborúja egy idő után külső háborúvá válik

A társadalmi béke

Azt jelenti - saját tapasztalataim alapján - , hogy a társadalmat alkotó közösségek békéje összeadódik. Így valósul meg tehát az egyén belső békéje, és a társadalmi béke között az összefüggés.  Társadalom annál békésebb, minél több, belső és közösségi békével élő ember alkotja. Ha sok feldúlt lelkületű, kiegyensúlyozatlan egyed él egy társadalomban, az veszélyezteti a társadalmi békét.

Minél nagyobbak a társadalmi különbségek (Pld.:jóléti, kulturális, szociális, oktatás) annál nagyobb feszültség keletkezik és a társadalom belső békéje veszélybe kerül. Egy kritikus ponton túl az adott társadalom hanyatlása figyelhető meg, ami előbb-utóbb, a változás igényét követelő belső békétlenséghez vezet.

A társadalmi béke területén is fontos az önmérséklet, és a belső társadalmi békére való törekvés. Fontos feltétel még az elfogadás. Elfogadni a történelmileg kialakult helyzeteket, megőrizni a közösség, és a társadalom békéjét. Mint minden békétlenség, a társadalmi békétlenség is, a társadalom leépülését segíti. Az egyén szintjén az elfogadottság, a bizalom és a cselekvési tér beszűkülése, csökkenése, közösségi szinten egy közösség érdekérvényesítő képességének a csökkenése, egy ország szintjén a háború veszélyét jelenti.

Persze, egy ország szintjén is előfordulhat, hogy a közösségek, az egyének békétlensége, belső elégedetlensége vezet a háborús helyzethez.

Mindehhez képest, a diktatúrák eltérő modell szerint működnek. Magyarország háborúba sodródásai mind autoriter politikai rendszerekben következett be.

Manapság a háború nem csupán az emberek népek létét, hanem az emberiség fennmaradását veszélyezteti.

Fotó: Free fotó internet