Közismert, hogy nem szeretem a reklámokat. Sok reklám hazudik, mások gusztustalanok, némelyik balga és kevés reklám mondható informatívnak, szellemesnek. A szocializmusban még találkozhattunk aranyos, kedves reklámfigurákkal, mint pld. a Skála Kópé. A mai szörnyek, alaktalan rémek és bugyuta  Isten tudja micsodák nem keltenek pozitív érzést bennem.

Az Alza bádog embere és rikácsoló hangja, a Reál nem tudom milyen figurája, és még sok hasonló elöntik a hétköznapjainkat. Értem én, hogy kapitalizmus van és mindenki mindent el akar adni. A jó ízlést, a jó humort és a jó közérzetet is dobra verik. Nem érzem jól magam ebben a környezeteben.

A hazugságokról

A Soproni sörreklám eklatáns példája. Miközben az emberek visszaavonultan élnek, már kocsma sincs szinte a falvakban, és nem igazán járnak össze az emberek, a reklám olyan hazug világot tár elénk, amilyet legfeljebb szeretnénk hogy legyen: összefogás, egyetértés, együtt szórakozás, együtt felszabadult együttlét.

A reklám úgy indul, hogy egy  ember felnéz egy erkélyre két üveg sörrel a kezében. Aztán elindulnak fene tudja hová, és az utcán egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Vannak, akik mosolyogva integetnek nekik az út széléről. Van aki sört osztogat (miből, honnan?) Az egyik kereszteződésben egy nagy tömeg csatlakozik „Hajrá magyarok” felkiáltással. Persze sör már senkinél nincs. Foci persze sehol. Végül kikötnek egy sörözőben, ahol elhangzik a bűvös mondat: töltsük együtt. De mit? A sört? Vagy az időt? A logikai vonalvezetés defektes.

Azt az illúziót próbálja falsul kelteni a reklám, hogy mi magyarok aztán összetartó nép vagyunk. Meleg barátság és őszinte egyetértés köt bennünket össze, meg a foci és a sör szeretete. Mekkora tévedés! Miközben már nem jönnek össze az emberek, mint valamikor, gyermekkoromban. Egyetértés helyett a széthúzás, a gyűlölködés uralja az országot. A gyomrom felfordul a hazug reklámtól!

Vacsora helyett hüvelykenőcs?

A médiumok szinte kivétel nélkül vacsora és ebédidőben sugároznak nem éppen gusztusos reklámokat, mint a hüvelygomba elleni szerek, a székrekedés, a menstruációs kellékek, a puffadás, potencia növelők stb. szerei. Az ember eszi az ebédet, vagy vacsorát, és nem tudja, hogy az ételt kifelé vagy befelé küldje.

A jó ízlés hiányzik a médiumokból, a szellemesség pedig a reklámok alkotóiból. Az egyik reklámban arról beszél a hölgy, hogy ha halszagot érzel alulról, akkor bakteriális fertőzésed van. Mintha más jelei nem lennének.

Eszembe jut egy szovjet vicc, 1969-ben hallottam.  Öreg bácsi sétál a városban. A halasbolt elé ér és megáll. Odafordul és a következőt mondja: Jó napot kislányok!

Egy másik hasonló reklám párhuzamot von a nem tetsző zeneszámok megtartása és a hüvelygomba megtartása közé. Azt mondja, amelyik szám nem tetszik, töröld. Az én logikám szerint azt üzeni, amelyik hüvelygomba nem tetszik azt pusztítsd el!

Gratulálok az alkotó szellemnek!

Beteg ország vagyunk?

Ezt akár kijelentő módban is írhatnám. Ennyi gyógyszerreklámot az egész Unióban nem sugároznak, mint nálunk. Persze nem kis része ezeknek a termékeknek placebo. Csak forgatjuk a fejünket a televíziós reklámokban sugárzott rengeteg gyógyhatású készítmény láttán, melyekben sokszor meglepően gyors gyógyulást ígérnek.

A magyar társadalom kiemelkedő gyógyszerfogyasztó. Ha kell, ha nem vásároljuk. Lassan már étel helyett is, mert sokaknak kell választani a drága gyógyszerek és az étkezés között. 2018-hoz képest a gyógyszer fogyasztásra elköltött összeg a havi 3500 Ft-ról havi 15-16 000 Ft-ra nőtt.

A statisztikák szerint a vény nélkül fogyasztott gyógyszerek tekintetében Európában a 8. helyen vagyunk. Csehországban a felét, Szlovákiában a 2/3-t fogyasztják vény nélkül a hazai fogyasztáshoz mérten. 

A TV reklámok legalább fele, ha nem több gyógyszerreklám. Ennyire betegek lennénk? Vagy ilyen nagy a gyógyszeripar profit éhsége? Van néhány, amelyik informatív és megtudhatjuk, mire és hogyan hat. De van egy sereg gyógyszerreklám, amelyik olyan, mint a MÜSZI reklám: nem tudni, miről szól és miért.

A legjobban az a reklám ütött szíven, amelyikben anyuka fájlalja a fejét, közben a gyerek üvölt, hogy éhes. Miközben anyuka a fejét fogja, apuka jön , hogy menjenek moziba. Anyuka ellent mond. Apuka ad neki gyógyszert, anyuka kivirul, és azonnal elindulnak. A gyerek meg éhen hal mert nem kapott vacsorát!

Gratulálok az alkotónak, így kell a hülyeséget kivirágoztatni!

Gyakran olyan érthetetlen, a laikus számára teljesen ismeretlen kifejezésekkel hitelesítik hatásukat a gyógyszerreklámok, mint a benfotiamin, diklofenák, és a többi érthetetlen fogalom. Engem ezek inkább taszítanak, mint vonzanak. Olyan érzésem van, mintha én hülye lennék a sok okos gyógyszer feltalálóval szemben. Tehát ezektől számomra nem lesz hiteles a termék.

Elhízás ellen a reklámokkal

Bár így lenne. helyette tele vagyunk gyorséttermi műanyaggal, édeséggel, cukros üdítő reklámmal. Jól van ez így?

Ráadásul a reklámok sokasága gusztustalan.  Total plánban mutatja a fogyasztó száját, aki hatalmas harapásokkal, a száj és az arcizmok összehangolt dolgozásával fejezi ki, mennyire ízlik az étel. Az egyik ilyen gusztustalan reklám, amikor a csinos hölgy gördeszkával közlekedik. Odamegy egy utcai hűtőhöz, és kivesz egy Kinder maxi kinget. Eltátja a száját, a fogai majd kiesnek, akkorára , és ráharap, mint aki egész héten nem evett. A kamera majd beesik a szájába.

Ettől csak az a reklám őrültebb, amelyikben a mosolygó nőre öklendezik a pasas és csorog a folyadék a szájából. Fúj.

Az édesség reklámokat olyankor kell sugározni, amikor a gyerekek otthon vannak. Rengeteg egészségtelen édesség kerül reklámozásra, miközben a magyar társadalom elhízott. Gyermekkoromban, az 50-es években a társadalom harmada volt elhízott. jelenleg a társadalom harmada egészséges súlyú.

A gyorséttermi reklámok a totál plánban fényképezett, kívánatosan tört vagy megbontott ételekkel, a fejét őrülten tömő fogyasztóval reklámozzák, mennyire jó az, amit kínálnak. Az emberek sokasága nem jön rá, hogy a háttérben a profit, a kedvcsinálás, az ízfokozók használata húzódik. Persze van kevés kivétel, aki olyan terméket kínál, amit nem lehet hamisítani, mint pld. a csirkés.

Tehát ebben a kategóriában is hatásosak a reklámok, lassan az elhízottakat illetően utolérjük az USA-t , és döngethetjük a mellünket: Itt van Amerika!

A vízcsapból is reklám folyik

Nem csak a TV műsorok kezdenek nézhetetlenné válni. Egy-egy film közben ¼ óránként 8-10 perces reklámszünettel nem lehet filmet nézni. Ráadásul a szerkesztők annyira sunyi disznók, hogy ugyanazt a reklámblokkot sugározzák, így előfordul, hogy egy film megtekintése közben ugyanazt a reklámot 4-5-ször is meg kellene néznem. Olyan is előfordul nem ritkán, hogy egy reklámot egy reklámblokkban 2-3-szor bejátszanak. Őrültek. Ilyenkor mindig átkapcsolok valami más műsorra.

Persze ha jó pénzért előfizetnék, akkor egyes műsorokat reklám nélkül is nézhetnék. Ezzel nem vagyunk kisegítve. Inkább lenne fizetős a csatorna, de ne kellene reklámokat bámulnom.

Persze nem csak a TV, hanem minden kommunikációs felület tele van reklámokkal. Olyannyira, hogy már elveszíti alapfunkcióját. Például már alig lehet híreket olvasni a neten, mert állandóan felugró reklámok zavarnak, takarnak el tartalmat. Médiumonként ez változó, de tendenciájában növekvő.

Újabban a mobiltelefon appok is reklámoznak. Annyira, hogy amikor belépek, nem az alapfunkció jelenik meg, hanem reklám. Rettenetesen bosszantó és felesleges, ellehetetlenítik az app használatát. Én nem is fogok ilyen appokat használni, törlöm őket.

Kinek és minek higgyek?

A mai világunkban a kommunikációs felületek fals, illuzórikus képet festenek a világról. Ha nézi az ember a TV-t és megnézi a reklámokat, idillinek érzi az Ország helyzetét.

Minden nagyon szép, minden nagyon jó. Tele vagyunk pénzzel, mert annyi mindenre futja és annyi drága holmit meg tudunk vásárolni. Jókat eszünk, iszunk, szórakozunk.

A reklámok azt sugallják, hogy minden rendben van, szeretjük egymást, békességben, szeretetben élünk embertársainkkal, nyitottak vagyunk egymás iránt. Megértőek, segítőkészek, empatikusak vagyunk.

Ezzel szemben amit látok: egyre rosszabb a helyzet, egyre kevesebbet ér a pénzünk. A kis nyugdíjas elgondolkodik a pult előtt, vegye, ne vegye. Az ingyen konyhák iránt nő a kereslet, az éttermi árak egyik pillanatról a másikra duplájára szöktek. Az emberek visszahúzódóak, félnek a holnaptól, keveset beszélnek egymással. Ingerlékeny, gyűlölködő nép lettünk, és bizony baj van egymás megbecsülésével is.

Szóval, hiszem, amit látok, hiszem, amit megtapasztaltam. Minden mást kételkedve fogadok, mert ilyen lett a világunk: hazug, öntelt, gyanakvó, gyűlölködő, ember az embernek farkasa.

Ezzel együtt optimizmussal tölt el, hogy még vannak emberek ebben az országban, akik nem követik a trendet, és minden negatívumnak az ellenkezőjét igazolják. Remélem, egyre többen leszünk, akik nem a virtuális valóságban., hanem a mindennapok tapasztalása szerint egy reális, normális világban akarunk élni, megértésben, békességben, egymás megbecsülésével és tiszteletével.

Jó lenne, ha a virtuális világ befolyása kisebb lenne, és a normalitás lenne a mérce.

Fotó: internetről