Nem hittem volna, hogy eljutunk idáig. Naiv módon úgy hittem, hogy az emberek alapvetően jók, többnyire őszinték. Sőt gyermekkoromban ezt meg is tapasztaltam, amikor Édesapám tenyérbe csapással kötött szerződést Rózsi tehenünk eladására.

A rendszerváltásig alapvetően így működött a világ, bár zsiványok mindig voltak. A rendszerváltás után, de különösen a 2000. évek elejétől gyökeresen változott világunk. Nincsenek felelősök, nincs felelősségvállalás, csak mutogatás, ijesztgetés folyik a közéletben és a mindennapokban.

Sok lett a mumus életünkben. No de mi is az a mumus? A magyar nyelv értelmező szótára szerint

„1. (gyermeknyelv) A gyermekek ijesztgetésére kitalált (közelebbi meghatározás nélküli) félelmetes, rút alak. Jó légy, mert különben elvisz a mumus! Megesz a mumus!  Gyerekek, … ki ne jöjjetek semmi zajra, míg én ki nem hívlak, mert különben megesz a mumus. (Mikszáth Kálmán) Cenci, mint egy bebugyolált mumus … osztotta a levest a hosszú deszkaasztal végén. (Babits Mihály)

2. (átvitt értelemben, bizalmas) Vki(k) vki szemében félelmetesnek, ijesztőnek látszó, ill. félelmetesnek feltüntetett személy, dolog. Nagy mumus a hivatalában. A felmondás mumusával fenyegeti. Belőlem ne csináljatok mumust!”

A mumus értelmezéséből a második eset a legelterjedtebb.

Jelen, sok ellentmondással és félelemmel terhelt életünkben jó fogódzó lenne az őszinte, tiszta beszéd, a kiszámítható és megbízható megnyilvánulás. Ezek a minőségi mutatók még a magánéletünkben hellyel-közzel fellelhetőek. Nem így van a társadalmi életben, a közbeszédben és a politikában.

Az életnek ezek a területei tele vannak mumusokkal. A mumusok árnyékot vetnek életünkre, félelmet és ellenérzést váltanak ki, mérgezik gondolkodásunkat. Így juthatunk el a gyűlölködésig, a „magyar magyarnak ellensége” szindrómáig. Nem jól van ez így. Kihalóban van a testvéri szeretet, a másik ember tisztelete, a másik véleményének kritikus elfogadása, az ellenség helyett ellenfél látszata. Helyébe lépnek a mumusok, akikkel elijesztik, megfélemlítik, és ferde gondolatokra kényszerítik az egyszerű földi halandót.

Nézzünk néhány példát. A legtöbb mumus a politikában lelhető fel. A kormányon lévők szerint mumus az ellenzék, az ellenzék szerint mumus a kormányon lévő politikai formáció. Ijesztgetik az embereket, sokszor különböző mértékű, de igaztalan, tényként beállított féligazságokkal, vagy egyszerűen csak kitalált, az adott politikát leginkább szolgáló hazugságokkal.

Az ellenzék vezére maga a patás ördög, aki a népe ellen dolgozik. Azt akarja, hogy rosszabbul éljünk, főként drágábban. Korábbi botlásait a jelen tényeként állítják be. Az egésznek semmi köze az igazsághoz.

Nem különben a kormány vezetőinek megítélése. Ők is mumusok, mert bár nem patás ördögök, ezt a címet már birtokolja az ellenzék, azonban azt a néhány jó dolgot, amit elkövettek, szintén bűnként vetik a szemükre. És persze ők is a nép ellen dolgoznak.

Kérdezem: ha így van, ki dolgozik értünk, a népért?

Jó lenne végre olyan közhangulatban élni, amikor a hatalmon lévők vezére és az ellenzék vezetője, egy asztalnál ülve söröznek és cserélnek eszmét közös dolgainkról. Sőt, azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy jó magyar szokás szerint a vita hevében egy-egy tockos is elcsattanhatna. Hát, ez bizony álom marad.

Bűnös a média is. Mumusok sokaságát vonultatja fel. Mumus Putyin, Zelenszkij, mumus az EU, az USA, a zsidók és Soros, és persze a kommunista Kína is. Mumusok a másként gondolkodók, és mumusok, akik nem a jelenlegi politikai kurzus támogatói. Mindenkitől félni kell, mert a mumusok rosszat akarnak nekünk.

Mumus a szakértelem maga is. Mert a szakértelem tiszta, megalapozott, sokszor tudományosan alátámasztott. A szakértelemmel nehéz vitába szállni, ezért manapság nem közkedvelt. A szakértelemmel szemben csak a szakértelem tud érvelni, a hamis próféták hamar felsülnek.

Hamis prófétával tele van a média, és tele van az életünk. Persze nem kell messzire menni, a közösségi média is tele van hamis prófétákkal, akik osztják az észt és a vélt igazságokat. Ha valaki szembesíti őket az igazsággal, azonnal mumussá válnak, és nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illetik. A hamis próféták az igazi mumusok, akiktől nem félni kell, hanem harcolni kell ellenük. Olyanok, mint a lassan ható méreg: szép lassan szétáramolnak a testben, megmérgezve annak minden szegletét.

Mumus lett az igényesség, a szép beszéd, a tisztesség és a becsület. Amikor a lopás közismerten elismert tevékenységgé vált, és a kapitalizmus építésének fő alapköve hazánkban, amikor a jól öltözött embert szinte megszólják, mert nem olvad bele a rongyos farmeres, szabatos világba, amikor kitüntetett újságíró nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket használ nyomatékossá téve véleményét, amikor a tisztes munkával szerzett javakat felülírja a munka nélkül szerzett vagyon, és mindez dicsőséges követendő példa, akkor a romlás mélységes bugyrai felé haladunk.

Mumus a szegénység, amely az utcán is megmutatja magát. Mumus a szegényeket segítő lelki pásztor is. Ugye, mert mindenki annyit ér, amennyije van, mondta egykor egy hamis próféta.

Meggyőződésem, hogy a magyar társadalom többsége nem ezt akarja. Jelenleg azonban erőtlen, gyenge ahhoz, hogy leküzdje a mumusokat és azok lélekölő rombolását. A történelem már igazolta: az álnokság, a hatalom-mánia, a hazugság, az erkölcsi fertő mulandó kategóriák. Ideig óráig uralni tudják a társadalmat, aztán bekövetkezik végzete, amely nem ritkán vért követel.

Legyen békés a mumusok elszigetelése hazánkban. Minél több ember emeli fel szavát ellenük, annál inkább nő az elszigeteltségük. Hiszem, hogy a tisztességnek, az igényességnek, a testvériességnek van jövője, még akkor is, ha én magam 7 millió társammal együtt a hatalom szemében mumusok vagyunk.

Kép forrása: internet