Az 50-es és 60-as években irigykedve bámultam azokat a családokat, akiknek volt TV-je. A Tenkes kapitányát, a műkorcsolya bajnokságokat és sok mást vendégként tudtam megnézni rokonoknál a faluban.
Nekünk a tanyán 1966-ban lett TV-nk, miután sikerült a villanyt bevezettetni. Érdekes világ volt. Hétfőnként nem volt adás, egyébként összesen 2 csatorna volt fogható. A műsorok nézhetőek, sok pedig kifejezetten érdekes volt. Nem véletlenül vonzotta az embereket. Emlékszem sokan voltak azon a véleményen, hogy a mozik meghalnak. Nos, az élet megcáfolta.
A középiskolai kollégiumban a közösségi helyiségben volt TV. Hétvégén lehetett nézni. Emlékszem Antal Imre ifjúsági műsorára, amelyet nagyon vártunk minden héten. „Halló fiúk, halló lányok” nagy sikert aratott a fiatalok körében. Egy alkalommal még én is bekerültem a műsorba. Emlékszem, milyen nagy várakozással mentünk a Szabadság térre a TV székházba. A lépcsősoron találkoztam élőben Vitray Tamással, aki akkor már menő TV-s volt. Nagyon érdekes volt a TV belülről, tátott szájjal bámultuk a stúdiót, a kamerákat és a technikai felszerelést.
A 80-as években bővült a paletta. Készítettem nagy teljesítményű antennát és budapesti lakásunk erkélyén már fogni tudtam három német, egy angol és egy orosz nyelvű csatornát. Fogtuk ugyanakkor a csehszlovák TV két adóját is. Fantasztikus élmény volt. Olyan műsorokhoz jutottam, ami a magyar csatornákon nem volt. Ilyen volt a német „Glücksrad”, azaz szerencsekerék, vagy a nyugatnémet tv szórakoztató műsorai. De néztem filmeket is különböző nyelveken. A német, orosz, szlovák nyelvtudásomat köszörültem ezeken a csatornákon. Ebben az időben még élmény volt TV-t nézni.
A reklámok ekkor már jelen voltak, de nem nyomták el a műsorokat. A filmeket végig lehetett nézni reklámok nélkül. A reklámok is aranyosak voltak. Nem tolakodóak, nem agresszív módon parancsolóak. A Skála Kópé például kifejezetten kedvelt figura volt. „Én vagyok a Skála Kópé, reklámom a Skála Coopé” hangzott a reklámszöveg.
Aztán jött a rendszerváltás, piacgazdaság, fogyasztói társadalom. Sok jót hozott, de hozta sajnos a szemetet is. Közte a reklámok agresszív, olykor már dühítő világát. A szocializmusban megszoktuk, hogy a reklám egyben tájékozatott is.
Nos, erről később le kellett szoknunk. Ma a reklám azt préseli az emberi elmébe, hogy vedd meg, mert ha nem, nem is vagy ember. Szó sincs tájékoztatásról, sőt, sokszor azt sem tudni, mit reklámoznak! Engem nem kíváncsivá tesz az ilyen titokzatosság, hanem bosszússá. Ilyen volt a MÜSZI reklám. Jó pofa, de senki nem tudta, mit reklámoz az ujjaival csettintő, jól öltözött úriember. Csak ennyit mondott csettintés közben: „MÜSZI”.
Ez még a jobbik fajtája volt a reklámoknak. Aztán jött az intimbetét, később a hüvelygomba elleni szerek, a puffadás gátló vagy körömgomba elleni gyógyszerek, gátlástalanul, lehetőleg vacsoraidőben, mert akkor jó a nézettség.
Aztán itt vannak a gyógyszerreklámok. Minden második reklám gyógyszer. Ennyire beteg a magyar társadalom? Azt sugallják az embereknek, hogy válasszák a könnyebbik utat. Bármi van, vegyenek be gyógyszert. Szellentés helyett espumisan, menstruációhoz Algoflex, mértéktartó étkezés helyett tessék zabálni, de vegyen be előtte 40 perccel Quamatel Minit. Fáj a fejed, eszedbe ne jusson friss levegőre menni, vagy sétálni egy jót, vegyél be Advilt.Cipőt sem kell cserélni, be kell venni egy Flebavent. Nem folytatom, mert hosszú a sor. Egy szónak is száz a vége: azt sugallják a reklámok, hogy az ember ne tegyen semmit, vegyen be egy megfelelő gyógyszert, és megoldódik a probléma. Ez bizony igazi népbutítás!
Az élelmiszer láncok némelyikének bevett szokása az árait úgy hirdetni, hogy „csak” ennyi, meg „csak” annyiba kerül. Mit jelent a csak?
Az értelmező szótár szerint a CSAK határozószó és kötőszó:
- határozószó I. Kirekesztés és megszorítás, korlátozás kifejezésére: annak kifejezésére, hogy a mondat tartalma másra nem érvényes, mint a csak szóval kiemelt egy vagy több személyre, tárgyra, dologra, mennyiségre, tulajdonságra, állapotra, cselekvésre, történésre vagy ezeknek valamely körülményére.>
- Kicsiséget, kis mértéket jelez; a választási lehetőségek hiányát jelzi; közli, hogy az említett dolgon kívül nincs semmi más.
Tehát arról van szó, hogy a kedves vásárló ne gondolkozzon, mert más lehetősége nincs. Nincs választási lehetőség, csak ott és csak annyiért vehető meg az áru.
Tehát az egész egy nagy hazugság, többszörösen is. Hiszen ma már mindent meg lehet venni több helyen is. Mérgelődtem is, amikor a TESCO-ból tegnap átmentem az ALDI-ba és azt láttam, hogy az ALDI-ban a zöldség, gyümölcs 30-40%-al olcsóbb.
Egyszóval, a reklámok ma már csak arra jók, hogy a TV társaságok bezsebeljék a busás reklámdíjakat, amit egyébként a fogyasztók fizetnek meg. Na, hát ez a dupla élvezet. Nem elég, hogy jól felbosszantanak a színvonaltalan, semmitmondó reklámszövegekkel, mindezt teszik a mi kontónkra, a mi pénzünkből.
Nézem a TV-t és 15-20 percenként beraknak 10 perces reklámblokkot. Nézhetetlen a műsor és bosszantó. Azt a kevés nézhető műsort is tönkre teszik, ami még elérhető a magyar nyelvű csatornákon. Élenjáró ebben a TV2, az RTL és az ATV. Nem sokkal maradnak le a kormányzati csatornák, amelyek közel 100 milliárd Forintért szórják ránk a propagandát.
Van néhány külföldi csatorna, amelyik a reklámot diszkréten, fogyasztható mennyiségben és kevésbé zavaró módon tálalja. Ilyen a National geographik, a Spectrum vagy az orosz nyelvű RTR Planeta. De külföldön sem tapasztaltam a hazaihoz mérhető, gusztustalan reklámdömpinget. Ilyenek pld. az osztrák, a lengyel, horvát, szlovák vagy német adók.
Ugye, milyen bolond és élhetetlen lett a világ a piacgazdaságban? Kinyitom a rádiót- reklám. Bekapcsolom a TV-t – reklám, kimegyek a postaládámhoz- reklámújságok tömkelege. Autózok az orvoshoz, az út mentén reklámok. Kell ez nekünk?
Nekem nem kell. A reklámok alapján nem vásárolok. Sőt sok reklámot azzal negligálok, hogy azt a terméket nem vásárolom meg. Juszt sem. Célirányosan nézek TV-t. A fogható 170 csatornából találok mindig valamit, ami érdekes, azt megnézem. Ha reklámok jönnek, akkor elkapcsolok máshová. Persze ez sem egyszerű. Magyar csatornáról nem szabad magyar csatornára kapcsolni, mert többnyire egyszerre vannak a reklámblokkok. Ezért mindig külföldi csatornára kapcsolok. Nagyon bosszantó, különösen, ha egyébként érdekes, jó műsort nézek.
Összegezve tehát a reklámok manapság semmitmondóak, sokszor gusztustalanok, hazugok, a népbutítás modern eszközei, terrorizálják az emberiséget.
Mit lehet hát tenni?
Én drukkolok a gyógyszeriparnak. Fejlesszenek ki olyan tablettát, amit ha beveszek, nem érzékelem a reklámokat, de a műsor megy tovább. Óriási felfedezés lenne, garantáltan magas haszon mellett. Ezért hajlandó lennék fizetni. A több 10 ezer forintos gyógyszerszámlámat ez már nem tenné tönkre. Viszont javulna a mentális közérzetem, aminek következtében a gyógyszerfogyasztásom is csökkenhetne.
Hogy miért nincs ilyen fejlesztés? Hát, azért amit írtam az előbb. Nem buták a gyógyszergyárak maguk ellen dolgozni! A profitnak nőni kell, a gyógyszer fogyasztás nem csökkenhet!
Marad tehát a kapcsolgatás, illetve a TV nézés mellőzése.
Ceglédbercel, 2022.január 16.
