A középiskolai éveim alatt Budapesten, a Hársfa utcai, majd a József krt. 16. alatt, a Komját Aladár MÁV Kollégiumban éltem. Életem egyik legcsodálatosabb korszaka volt, a nyiladozó ifjúság, az első szerelmek, az önállósulás időszaka.

A kollégiumban szigorú rend uralkodott. délután, este tanulószoba, hazautazás egy hónapban egy hétvégén. Az ágyakat sarkosan be kellett vetni. A szekrényekben a ruhának alakilag is megfelelően kellett lenni. Ha az ingek elvágólag nem voltak egy vonalban, a nevelőtanár az alsót kirántotta az összessel és lehetett újra hajtogatni.

A jeles és kitűnő tanulók előnyöket élveztek. Ingyen laktak és étkeztek, nem kellett tanulószobára járni, a szobájukban tanulhattak. Nem kellett kimenőt kérni. Én kitűnő tanuló voltam, így maximális szabadságot élveztem.

A kollégiumban a sok vidéki gyereket megtanították viselkedni, az étkezés szabályaira, és persze sok kultúr- és egyéb program szórakoztatta a fiatalokat. Volt színjátszó kör, irodalmi kör, turistacsoport. Kötelező volt tánciskolát végezni, így én már másodszor jártam tánciskolába, mert Örkényben, az általános iskolában is voltam tánciskolás. Színházlátogatást is szerveztek, így szerettették meg velünk a zenét és a színpadot. Szinte minden hétvégén volt valamilyen program.

Tanultuk az önkormányzatiságot. A kollégiumban aktívan működött diáktanács, amelynek egy időben az elnöke voltam. A kollégium igazgatója, Körber Zoli bácsi áldott jó természet volt, hagyott bennünket kibontakozni. Így aztán táncesteket, zenekari koncerteket is szerveztünk a kollégiumba. Hogy legyenek lányok, felvettük a kapcsolatot leánykollégiumokkal, így aztán nagyszerű, romantikus programokat sikerült szervezni. Sokszor nehéz volt abbahagyni a jó bulikat, a fiúk a lányokkal összebújtak, itt-ott szerelmek szövődtek.

Imádtuk a kollégiumot, csak úgy hívtuk „Hotel Komját”.

A kollégium életéhez hozzátartozott a mindennapos csínytevés, a pajkosság. Csupa vidéki fiú, élvezte a nagyváros lüktetését, kihasználta a lehetőségeket és igazi felnőtt emberré váltunk. A kollégiumban csak fiúk laktak, de gondoskodtunk arról, hogy időnként koedukáltak legyünk, miként a középiskolai osztályunk.

A nevelő tanáraink szigorúak voltak, főleg a kollégiumi rend betartását illetően. Amúgy szerethető, kellemes emberek voltak.

Az első nagy csínytevésünk a Hársfa utcai kollégiumban történt. Elsőéves diákok voltunk. A kollégium nem volt túl komfortos, 20 fős szobában laktunk. Étkezni a József körúti koleszbe jártunk.

A Hársfa utcában az udvaron volt a gondnoki lakás. A gondnok szigorú, vörös hajú asszonyság volt, Manci néni. Az Isten minden bájjal megáldotta, és hát az ifjúi szemeknek kedves volt, amikor Manci néni egy szál köntösben flangált az udvaron.

A nevelőtanárok egymást váltották. Remenyik Pál, S. András és Sziklai tanár úr fémjelezték a rendtartást. Közülük a legszigorúbb S. volt, aki bizony olykor a hangját is felemelte és büntetett.

El is határoztuk, hogy ezt nem csinálhatja velünk büntetlenül. Jó, de milyen büntetésben részesítsük a tanár urat? Megfigyeltük, hogy S. tanár úr csapja a szelet Manci néninek. Szoros megfigyelés alá vontuk. Bekövetkezett, amire számítani lehetett, egy idő után az udvarlás tettekre fordult. S. tanár úr az esti 10 órai lámpaoltás után a sötétben átosont Manci nénihez, aki már általunk csak „munkaruhának” nevezett köntösében beengedte. Megfigyeltük, hogy bizony éjfél is elmúlt sokszor, amikor S. elégedetten kijött az odúból. Olyan is előfordult, hogy a tanár úr reggel hat óra körül jött elő Manci nénitől. Világos volt számunkra, hogy S. tanár úr nem Manci néni bélyeggyűjteményét látogatja, hanem élvezi nőies bájait.

Mi sem kellett a pajzán, bosszúéhes diákoknak: ez lesz a bosszú tárgya. Ismertük a nevelőtanárok beosztását, így előre megszerveztük az akciót.

Figyelő őrséget szerveztünk egy adott napra. A figyelőőrök megfigyelték, hogy S. átmegy Manci nénihez. A szerelmi akció kezdetét az udvarra nyíló, függönnyel takart ablakban a lámpafény eltompítása jelezte. Innen hagytunk kb. fél órát a tanár úrnak, had élvezze a helyzetet. Aztán minden diák az udvari ablakokhoz ment, és a nyitott ablakokon keresztül kórusban skandálta: „S., gyere ki, S., gyere ki, S., gyere ki….” Zengett a zárt udvar, kitűnő akusztikája volt.

A Manci néni ablakában kigyúlt a fény, és kirohant egy szál gatyában az udvarra a tanár úr. „ Megfizettek gazemberek, megfizettek!” Még az öklét is rázta. A közel 100 diák harsány nevetésben tört ki, óriási élmény volt. S. kis idő után visszavonult. Mi is lefeküdtünk, de tudtuk, hogy retorzió következik.

Másnap jött is a leszúrás. A büntetés is megérkezett: egy héten keresztül suvickoltuk a padlót valami krémmel meg padlókefélő géppel. Nem nagyon tetszett, de megérte. A tanár urat ezután kordában tudtuk tartani. Csak annyit kellett hangosan mondani”S., gyere ki!”. Mint a varázsszó, egy csapásra megváltozott a tanár úr hozzánk való viszonya.

S. tanár úr rendes volt, jó viszonyba kerültünk vele, a csínytevés megtette jótékony hatását.

Harmadévesen átköltöztünk a József körúti épületbe. Sokkal kényelmesebb volt. Két-háromágyas szobákban laktunk, és minden helyben volt. A nevelő tanárokkal semmi gondunk nm volt. Nem úgy az egyik portással, Tibi bácsival. Tibi bácsi szó szerint vette az utasításokat. 10 óra után, már elvileg nem lehetett bemenni a kollégiumba, csak úgy, hogy Tibi bácsi jelentette az igazgatónak, vagy jó kis baksist fejt le a diákról.

Nem nagyon tetszett nekünk Tibi bácsi hozzáállása, ezért eldöntöttük, hogy megbüntetjük.

Megfigyeltük, hogy Tibi bácsi a portásfülkével szemben lévő pihenő szobába szervezi légyottjait. 11 óra körül megjelent egy testes hölgy és Tibi bácsi kivont karddal ment a csatába.

A kollégiumba, amikor belépett az ember, egy kis folyosó bal oldalán a portásfülke, jobb oldalán vele szemben a pihenő volt. Ezután néhány lépcsőn felmenve egy nagyon szép, a főúri palotákra jellemző, hatalmas hall volt. A hallból nyílt az ebédlő, és a lépcsőház, a lifttel.

Talán harmadévesek voltunk, amikor jó barátom, Sz. Józsi szerzett egy légpisztolyt. Egy nap megszerveztük, hogy lámpaoltás után az összes liftajtót biztosítjuk azáltal, hogy a hívógombot gyufaszállal kibiztosítjuk. Így a lift használhatatlan volt a 4 emeletes épületben. Ez fontos volt azért, mert a nevelőtanári szoba a 3. emeleten volt.

Sz. Józsival 10 óra után óvatosan lementünk a hallba és megfigyeltük, mikor kezdődik Tibi bácsi szerelmi légyottja. Mások megfigyelték, hogy a nevelő tanár lefeküdt-e.

Minden a számításaink szerint történt. A nevelő tanár lefeküdt, elaludt, Tibi bácsinál 11 óra körül megjelent a hölgy. Tibi bácsival átmentek a pihenőbe. Egy darabig égett a villany, aztán kihúnyt a fény. Egyszer csak a hallban halkan ugyan, de jellegzetes hangokra lettünk figyelmesek. A parti elkezdődött.

Sz. Józsi barátom elővette a légpisztolyt, és talán kétszer is a levegőbe lőtt. Óriásit szólt a légpisztoly. Tibi bácsi leugrott szerelme tárgyáról, és kék gatyában kirohant a folyosóra. Üvöltött, mint a fába szorult féreg. Gyorsan igyekezett villanyt kapcsolni az egész épületben. Mi pedig nyúlcipőt húztunk, és rohantunk a 3. emeleti szobánkba. Az ablakokban megjelent a kollégium lakossága, és „Hajrá Tibi bácsi” bíztatással ösztökélte a le- fel rohangászó Tibi bácsit. Sziklai tanár úr is felébredt, de hát a lift nem működött így kénytelen volt gyalogszerrel rohangászni az emeletek között. Próbálta kideríteni, ki volt, aki elkövette a merényletet. Persze senki nem tudott semmit.

Így aztán egy idő után elcsendesült a kollégium, és nyugovóra tértünk.

A büntetés sikeres volt. Tibi bácsi belátta, hogy a szigorával nem megy semmire. Nem vette annyira szigorúan az előírásokat, mi pedig hagytuk őt, had élvezze az életet.

Sokáig lehetne sorolni a kollégiumi élményeket, mert élmény volt kollégistának lenni.

A Hotel Komját faragott belőlünk felnőtt, érett embereket. Hálás vagyok tanárainknak, nevelőinknek, akik törődtek velünk, életre szóló munícióval láttak el bennünket. A szép emlékeket pedig örökre megőrizzük.

 Ceglédbercel,2021.március 11.

Hotel Komját