"Halmay Árpád barátom emlékére
Drága Árpi! Úgy mentél el, ahogy éltél,
Karácsonyt, Újévet kedvvel ünnepeltél.
Hittél a holnapban, nem értél rá félni,
nem akartál már mást, csak egy kicsit élni.
Legyőzted a halált, kigyógyultál rákból,
de a gonosz kaszás újra támadt, máshol...
Hogy ne védekezhess, meglesett, míg alszol,
így hurcolt el orvul, kizárva, hogy harcolj.
Átaludtad halálodat, nem fáj többé semmi,
Árpikám, a jók jutalma, hogy így lehessen menni.
Emléked itt maradt, ápoljuk, míg vagyunk,
aztán egyszer ott fenn, mi mind találkozunk."
(Sági Erzsébet)
Fájó szívvel és feleségem verssoraival köszöntelek drága Barátom, és köszöntöm a gyászoló Családot, mindenkit, aki ma elkísér utolsó utadra.
Az ünnepek előtt, december 21.-én örültünk egymásnak utoljára, és örültünk együtt barátaiddal a jó hírnek: hosszan tartó betegségedből végleg meggyógyultál. Január 3.-án reggel megdöbbentő, fájdalmas és hihetetlen hírt kaptunk: „a gonosz kaszás újra támadt”, és elszakított családodtól, szeretteidtől, barátaidtól, mindenkitől, aki téged tisztelt és szeretett. Halálhíred futótűzként terjedt, és megrengette azt a világot, amelyikben annyi emberhez kötött téged szeretet, barátság.
S hogy a te világod, amelyikben oly sokan szerettek, hogyan fogadta halálhíredet, álljon itt néhány, általam önkényesen kiragadott Facebook bejegyzés:
„Mély fájdalmat és ürességet hagyott maga után! Nagyon szerette az életet mindig voltak céljai! Nyugodjon békében!
Szép, teljes életút... De nagyon korán jött el a vége. Kedves, jó, és derűs ember volt Árpi, megbízható, figyelmes jó barát. Nagy űr marad utána. Nyugodj békében, drága Barátom!
Őszintén sajnálom. Sok emlékezetes momentum jut eszembe. Nagyon sok humorral rendelkezett. Kedves, vidám ember volt. Hiányozni fog.
Részvétem a családnak! Nagyon sok szeretettel és tisztelettel emlékezem rá! Nagyon jó főnököm volt. Nyugodjon békében
Mély fájdalommal emlékezünk meg egykori munkatársunkról, gazdasági vezetőnkről. Fogynak a régi jó szakmai vezetők...
Szörnyű! Ezt nehéz feldolgozni mindenkinek, aki ismerte és szerette. Megint egy jó szakemberrel lettünk szegényebbek!
Ezt is csak az ilyen értékes emberek tudják kiérdemelni, nyugodj békében.”
Árpi karakteres és elhivatott pályás "vasutasként" egyéniségével es munkájával beírta magát abba a szakmai és emberi "Nagykönyv"-be, melyet már sajnos egyre kevesebbek ismernek és lapozgathatnak. Együtt érző részvétem és főhajtásom emléke előtt!”
Látod drága Barátom, az ember mindig a legnehezebb pillanatokban tudja meg, kik az igazi barátai.
Árpikám!
Életutad rövidebb lett, mint amire vágytál, de annál tartalmasabb. Azt hiszem, hogy az életutad olyan, amit érdemes felidézni.
1944. január 27.-én láttad meg a napvilágot Kaposvárott. Általános iskolai tanulmányaid után a nagy hírű budapesti Pályafenntartási és Vasútépítési Technikumban 1962-ben végeztél és a MÁV-nál helyezkedtél el. Életutad meghatározta a vasúti közlekedés, ezen belül az építés és pályafenntartás szeretete, örökre magához láncolt. 1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán szereztél diplomát. Dolgoztál a Dunaújvárosi Pályafenntartási Főnökségen, Pécsett az Igazgatóság II. osztályán majd a Vasutasok Szakszervezete Pécsi Területi Szervezet vezetőjeként tevékenykedtél.
1985-ben kezdtél el dolgozni a MÁV Vezérigazgatóság Építési és Pályafenntartási Főosztályán főosztályvezető-helyettesi beosztásban. Akkoriban én is a Főosztályon dolgoztam, és emlékszem lelkes megjelenésedre, világmegváltó, hosszú beszélgetéseinkre. Gyorsan megkedveltelek, később barátként is megszerettelek. Lelkesedésed, kreativitásod új lendületet hozott a főosztály fiatalodó kollektívájába.
A változás és a változtatások motorja voltál. Nem kívánom felsorolni eredményes munkád minden elemét, de ki kell emelni, hogy komoly erőfeszítéseket tettél akkori vezetőnk, Pál József főosztályvezető mellett a Plasser & Theurer osztrák, és a jászkiséri MÁV Építőgépjavító Üzem közötti kooperációs gépgyártás megvalósítása érdekében, aminek eredményeként 08 sorozatú szabályozógépeket gyártottunk Jászkiséren. Ugyancsak lelkes előkészítője és vezérlője voltál a MÁV kitérőgyártó Üzem Gyöngyös privatizálásának és vegyesvállalat létrehozásának az osztrák Voest Alpine céggel. A vegyesvállalat Európa egyik legfejlettebb kitérőgyárává vált, és magas színvonalon szolgálja ki ma is a MÁV Zrt. és a hazai kötöttpályás közlekedés igényeit.
1992-1994 között a MÁV-on kívül tevékenykedtél, majd 1994-ben Pál József hívására visszakerültél a MÁV Vezérigazgatóság Építési és Pályafenntartási Főosztályára főosztályvezető-helyettesi beosztásba. Érdeklődésed egyre inkább a szakszolgálati gazdálkodás megvalósítsa irányába tolódott, aminek az ideje 1996-ban eljött. 1996. január 1-től működnie kellett a MÁV Rt.-n belül az önálló pályavasúti szervezetnek. Ez azt jelentette, hogy a Pályavasút önálló létszám- és bérgazdává vált önálló üzleti terv készítésével. Az egy évig tartó előkészítésben teljes gőzzel vettél részt, és alakítottad ki – legendássá vált szóhasználatoddal jellemezve - a „motivációs rendszerrel támogatott, kontrolling rendszerrel ellenőrzött önálló gazdálkodási rendszert”.
A szervezeti átalakítások nyomán létrejöttek a Pálya-, Híd és Magasépítményi, valamint a Távközlési, Erősáramú és Biztosítóberendezési Szakigazgatóságok, mint az önálló Pályavasúti Igazgatóság szervezeti egységei. Ebben a modellben a PHM Szakigazgatóság szakigazgató-helyetteseként tevékenykedtél. Ez a szervezeti modell eredményesen működött 2003-ig, és a nehéz gazdasági helyzetben is, a főnökségek önállóságára alapozva feltárták tartalékaikat, és javulást értek el az infrastruktúra állapotában, valamint a dolgozók anyagi megbecsülésében és az oktatás, továbbképzés területén. Ebben a sikerben óriási érdemeid vannak az ésszerű és eredményes gazdálkodás megszervezésével és működtetésével.
2003-ban nyugállományba vonultál, és már nem tapasztalhattad meg a közösen felépített, jól és eredményesen működő irányítási rendszer szétverésének keserűségét. Aktivitásod Fiad cégének segítésére, az emberi kapcsolatok ápolására, utazásra, a nyugdíjas évek tartalmas eltöltésére koncentrált. Nyugdíjba vonulásod után a Fiad cégénél kezdted meg a Vállalkozói világban munkásságodat, ahol szintén maradandót alkottál. Sok nehézséget leküzdve alkalmazkodtál ahhoz a gondolkodáshoz, amit a vállalkozói világ megkövetel.
Amellett, hogy a fiatal csapat "apjaként" is tanítottad a fiatalságot, kialakítottad a Cég teljes adminisztrációját, nagy Öregként terelgetted a fiatalokat. Elvitathatatlan érdemeket szereztél a Cég növekedésében. Kollégáid, akiket "gyermekeidnek" tekintettél, sok szeretettel végezték a veled közös munkát.
Életvidám, kreatív és szenvedélyes vasúti vezető voltál. A vasutasok szerettek téged, mert megértő, empatikus ember voltál, aki tisztelte az egyszerű dolgozó embereket is, és szót értett mindenkivel. Jó humorod, életkedved hamar átragadt mindenkire, aki a társaságodban volt.
Tapasztalataid, amelyeket a végrehajtó szolgálatban eltöltött évek alatt szereztél folyamatosan visszaköszöntek vezetői tevékenységedben. Mindig nagy szeretettel beszéltél a dunaújvárosi és a pécsi évekről, az ott szerzett tapasztalatokról, az ott dolgozó emberekről.
Azok közé a vasúti vezetők közé tartoztál, akik nem bújtak el a vasutasok elől, hanem járták az országot, és vállalták a való világgal történő találkozást. Szeretted járni a szolgálati helyeket, az egész ország ismerte kedves személyiséged, és fennen vallottad, hogy a vasutat csak a vasutasok tudják működtetni, ezért munkájukat mindenkor meg kell becsülni.
Nyugdíjas éveid alatt is izgalommal követted a vasút fejlődését, érdeklődésed a szakma sorsa iránt egy pillanatra sem gyengült. A Pályavasúti Szeniorok Baráti Társaságában nem múlt el olyan összejövetel, amelyen a szakma helyzete, kilátásai ne kerültek volna terítékre.
Amikor egy ember olyasvalakit veszít el, akit szeretett, akkor önmagából veszít el egy darabkát. Személyedben egy nagyszerű embert, alkotó vasúti vezetőt, kitűnő barátot veszítettünk el. Mi sem jellemzi baráti hűségedet jobban, mint a decemberi összejövetelünkön elhangzott gondolatcserénk. Kálmán barátunk került szóba, aki néhány nappal később özveggyé vált, és latolgattuk a jövőt. Szenvedélyesen álltál ki amellett, hogy majd te segíted Kálmánt, ha szükségessé válik. Szemben ültél velem, láttam szemedben az őszinte elszántságot
Drága Barátunk, Árpikám!
Amikor magad mögött hagytad a földi világot, a közöttünk 30 éve meglévő barátságot, nehéz terhet tettél a vállamra: hagyatékul azt kérted, hogy én búcsúztassalak. Nos, kedves Barátom, ennél nagyobb feladatot az egész életünkben nem kaptam tőled, ugyanakkor ekkora megtiszteltetésben sem volt részem.
Búcsúzom hát tőled a vezető társaid, a Pályavasút egykori munkatársai, vasutas kollégáink nevében szerte az országban. Búcsúzom tőled barátaid, tisztelőid nevében. Külön is búcsút mondok a Pályavasúti Szeniorok Barti Társasága tagjai nevében.
Emlékedet szeretettel és kegyelettel őrizzük, legyen számodra könnyű az anyaföld, nyugodj békében!
Göd, 2016. január 15.
