Gyertya fénye lobban,
szívem nagyot dobban.
Gitár hangja simogat,
festék illat hívogat.
Tollam hegye sercen,
félve vezeti kezem.
Soraimat némán rovom,
messze szárnyal gondolatom.
Múzsám csókja ajkamon.
Hegedű sír – hallgatom.
Festék válik lélekké,
szívünk a gyönyörűségé!
Mennyi szépség, mennyi báj!
Piros, sárga, égi táj!
Lelkem szépség tölti el.
Ma beérem ennyivel!
Váckisújfalu, 2012.10.19.
