Juhász Gyula: Consolatio (részlet)

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Tisztelt Gyászoló család!
Tisztelt Gyászoló gyülekezet!
Kedves Barátaim!

Fájdalommal, megdöbbenéssel és együttérzéssel fogadtuk a szomorú hírt: Karcsi barátunk, kollégánk elköltözött e földi életből, és menyei birtokára utazott. Tudtuk, hogy műtétje óta küzd a gyógyulásáért, mi pedig valamennyien bíztunk és reménykedtünk, hogy lesz ereje legyőzni a gyilkos kórt. Szerető felesége, gyermekei odaadó aggódása, gondoskodása bár kétségtelenül könnyítette a súlyos betegség elviselését, mégsem sikerült azt a gyógyulás irányába fordítani. 2014. október 5.-én reggel a szíve megszűnt dobogni, és átadta magát az örökkévalóságnak.

Egy kitűnő emberrel, korrekt, szókimondó, olykor kemény, de következetes vezetővel, egyenes kollégával, egy érzékeny lelkű jó baráttal, szerető férjjel és apával lett szegényebb a világ. Életútja visszatükrözi szorgalmát, tehetségét, elkötelezettségét választott hivatása, a vasúti pályafenntartás mellett. Karcsi sikeres ember volt.

Székesfehérváron, 1955. április 11.-én látta meg a napvilágot. Általános iskolai tanulmányait befejezve, pályamester édesapja által szakmailag megfertőzve abban a középiskolában végezte tanulmányait, amelyik kitűnő szakembereket, szakmai vezetőket adott a magyar vasútnak: a Vasútépítési és Pályafenntartási Technikumban Budapesten.

A szakmai fejlődés útja egyenes volt, mert a középiskolai tanulmányok befejezése után a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola, Közlekedésépítő szakán szerzett kitüntetéses diplomát 1976-ban. A tudásvágya egész életében fennmaradt, és tovább képezte magát. 1988-ban Széchenyi István Műszaki Főiskola, Vasúti futástechnikai szakát, 2009-ben az ECONOVUM AKADÉMIA mester közgazdász képzését végezte el eredményesen. Pályafutása során több vezetőképző és szaktanfolyamon is részt vett, folyamatosan karbantartva és fejlesztve felkészültségét.

Magas szintű tudása, a szakma iránti alázatos szeretete szép szakmai karriert tartogatott számára. Karcsi is azok közé a „régi vágású” MÁV vezetők közé tartozott, akik végigjárták a szakmai szamárlétrát a legalsó fokától a legfelsőig.

Szakmai pályafutását a Tapolcai Pályafenntartási Főnökségnél kezdte technikusként, majd a MÁV Budapesti Építési Főnökségen szerzett kivitelezői gyakorlatot, aztán 1980-ban a Székesfehérvári Pályafenntartási főnökségre került előbb szakaszmérnöki, majd később vezetőmérnöki beosztásba. 1986-tól 7 éven keresztül a Főnökség vezetőjeként kamatoztatta tudását.

1993-2005 között a Budapesti Igazgatóságon töltött be különböző vezető pozíciókat, majd a MÁV Pályavasúti Üzletágnál főosztályvezetői beosztásokba került.

Tehetsége 2007-2012 között a szakma csúcsára röpítette: a Pályalétesítményi Főosztály igazgatójaként a szakma első emberévé lépett elő.

Munkásságát 2010-ben a Nemzeti Fejlesztési Miniszter Közlekedésért Érdemérem adományozásával ismerte el.

Pályafutása során szakmai életutunk számos ponton fonódott össze. Az Építési Főnökségen, ahol én is dolgoztam akkoriban, a Székesfehérvári Pft. Főnökségen, amelynek területén a vasútépítési munkákat irányítottam főépítésvezetőként, a Budapesti Igazgatóságon, amikor is jómagam a MÁV Pályafenntartási szolgálat, majd a Pályavasút vezetője voltam. Karcsi minden körülmények között korrekt partner, szavatartó, következetes, kitűnő vezetőnek bizonyult.

Munkakapcsolatunk később Barátsággá alakult, amely kötelezett mindkettőnket: a munkában az ember a barátjától sokkal többet vár el, mint a munkatársaitól. Karcsi kitűnően vizsgázott ebben a tekintetben is. Olyan ember volt, akinek nem szállt a dicsőség a fejébe.

2007 után, amikor ő igazgatói pozícióban dolgozott és már nem volt közöttünk függelmi kapcsolat, nem volt rest tanácsot kérni, megosztani velem gondjait. Máig emlékszem hosszú, sokszor egészséges vitába torkolló, ám mindig konszenzussal végződő jóízű beszélgetéseinkre. Jó barátként nem csak a szakmai kérdések, hanem az élet más érdekes kérdései is napirenden voltak beszélgetéseinkben, mint ahogyan megtisztelt bizalmával, és személyes gondjai egy részét is megosztotta velem.

Szerettem vele beszélgetni, csevegni, mert ezek a beszélgetések – remélem kölcsönösen – épülésünket szolgálták, és elmélyítették baráti kapcsolatunkat.

Karcsi az építésre esküdött föl, nem a rombolásra. Szakmai pályafutása a politika sekélyességének és bérenceinek esett áldozatul, mint ahogyan sok kitűnő szakemberé. Méltatlan körülmények között szűnt meg munkaviszonya a MÁV-nál, mintha nem lenne szükség a nagy tudású, nagytapasztalatú szakemberek munkájára. A szakma, a munkatársai, kollégái azonban elismerik szakmai és emberi nagyságát, és főt hajtanak előtte. Ez bizonyára sokkal fontosabb lenne számára, mint a politika által felkent, félművelt vezetőknek való megfelelés.

A MÁV–nál véget ért pályafutás azonban nem szakította el a szakmától, amelyet olyannyira tisztelt és szeretett. 2012-től az általa alapított Zöld vágány Mérnöki Iroda ügyvezetőjeként tevékenykedett.

Karcsi rendkívül kreatív szakember volt. Számos újítás és találmány fűződik nevéhez. Ebbéli tevékenységének csúcsát jelenti a 2002-ben a IV. GENIUS Nemzetközi Találmányi Kiállításon a környezetvédelmi gyűjtőtálca bemutatása, amelyért Géniusz Díjban részesült.

Tudását nem csak a gyakorlati életben, hanem az oktatásban is kamatoztatta és nagyszámú publikációiban osztotta meg a szakma képviselőivel. Részt vett a pályafenntartási tisztek képzésében a MÁV Baross Gábor Oktatási Központban.

Számos szakcikke jelent meg szaklapokban, mint például a Sínek Világa, Mérnök Újság, Erdélyi Műszaki Tudományos Társaság Műszaki Szemle folyóirat, Mélyépítési Tükörkép. A vasútépítés és vasúti pályafenntartás, ezen belül környezetvédelem és vasúti balesetek elemzése témakörben mintegy 30 cikke jelent meg, és számos előadást tartott hazai és nemzetközi szakmai konferenciákon.

Karcsi intenzív társadalmi életet élt, számos szervezet tagja volt, így a Közlekedéstudományi Egyesületnek, Igazságügyi Szakértői Kamarának, Mérnöki Kamarának valamint a Vasutasok és Közlekedési Dolgozók Jótékonysági Egyesület Választmányának.

Az élete során munkásságát 7 alkalommal díjazták különböző szintű elismerésekkel.

Miközben írtam e sorokat, és összegyűjtöttem Karcsi életének fontosabb momentumait, eszméltem arra, hogy micsoda gazdag élete volt. Ha hozzátesszük azt is, hogy Karcsi ezt a gazdagságot szerénységgel, alázattal viselte, akkor elmondhatjuk, hogy egy rendkívül értékes, nagy tudású és tapasztalatú, nagyszívű embert búcsúztatunk most.

Gyűjtőmunkám során olyan bizonyítékaira leltem Karcsi önzetlenségének, empátiájának és nagy szívének, amelyeket én sem ismertem és őszintén elkápráztattak. Engedjék meg, hogy a bizonyítékok közül kettőt itt és most megosszak a jelenlévőkkel.

Idézet a VEOL.hu (Veszprém Online) c. internetes lapból:

„2012. június 06.

Balatonkenese- Kárpátalján, a magyar-román-ukrán hármas határ közelében lévő Nevetlen faluból érkezett 10 zene szakos diák és kisérőiket, 6 pedagógust látnak vendégül a településen péntekig.

A gyerekek és kísérőik úgy kerültek Balatonkenesére, hogy a Kárpátalja- Expressz nosztalgiavonat utasaként járta végig az ukrajnai településeket a Balatonkenesén élő Csek Károly és felesége, akiket a kinti szíves fogadtatás, vendéglátás késztetett arra, hogy ott élő fiatalokat hívjanak a Balatonparti településre.”

Idézet a Keneseinfo.hu internetes lapból

„Az elmúlt időszak eseményei között megtalálható volt a szabadidős program melynek során az Idősek Klubjának tagjaiból álló kis csapat felkereste egy meghívás kapcsán a Sorompó Büfét. A vendéglátóhelyen Csek Károly jóvoltából mindenki tetszése szerint válogathatott a büfé kínálatából. A klubtagok nagy örömmel tekintették meg a hely különleges virágait is.”

Ezek a példák mintául szolgálhatnak emberségből, tiszteletből, önzetlenségből mindannyiunknak, és Karcsi szerénységét igazolják, hiszen ezekkel a jócselekedetekkel még baráti körben sem dicsekedett.

Egyénisége sokoldalúságát jellemzik hobbijai, amelyek örömöt okoztak számára: az úszás, kertészkedés, síelés, motorozás, zene.
Azt tudtam, mert elárulta, hogy kedves feleségével együtt egy tanfolyamot végzett a bortudományok területén. Azt azonban nem tudtam, hogy kedvesével együtt borapróddá avatták őket, vállalva, hogy a kelet- balatoni borvidék bortermelői és borfogyasztási hagyományait ápolják, a kulturált borfogyasztás követői lesznek. Sajnos, nem élhette meg, hogy egy következő lépcsőben borlovaggá avassák.

Kedves Karcsikám!

Most, amikor életutadat áttekintve utolsó istenhozzádot intünk neked, nem vagyunk felhatalmazva az ítéletre, mert az a Mindenható tiszte. Annyit azonban bizton mondhatunk kedves Barátom, hogy olyan ajánlólevelet adunk, amely igazolja nagyszerű, tevékeny és termékeny életed minden erényét, és a Mindenható kegyeibe ajánl téged. S bár protekcióm nincs az égieknél, bízom földi cselekedeteid nagyszerűségében!

Drága Barátunk!

Most búcsúzom tőled a vasutasok nagy családja, a pályafenntartási és vasútépítési szakma nevében. Búcsúzom tőled munkatársaid, valamennyi tisztelőd nevében is.

Külön búcsúzom a baráti társaságunk minden tagja nevében. Nagyon fogsz hiányozni nekünk, de emléked örökké megőrizzük.

Karcsikám, búcsúzom a magam és családom nevében feleségem, Sági Erzsébet versével, nyugodjál békében!

  Ha elmegyek - Csek Károly barátom emlékére –

Csak mosolyomra emlékezzetek, ha nem leszek.

Bánatkönnyet ne ejtsetek, mert haza megyek.

Szeretetem óv, fentről is vigyázza léptetek,

Emlékeink kötik majd össze a földet és eget.

 Budapest, (Óbudai temető), 2014. október 16.