Történelmi időket élünk! Az Európai Egyesült Államok kutatási programot indított létrejöttének, kialakulásának kutatására . Nos ebben a programban, mint a Kárpát-medencei régió egyik jelentős kutatója veszek részt. Kutatásaim célja az itt élt emberek gazdasági, kulturális, etnikai és szociológiai helyzetének felkutatása, illetve annak feltérképezése, hogy ezek a kultúrák hogyan hatottak nagy európai államunk létrejöttére.
Miután szeretek vonattal utazni, és ezen a vidéken igazán tiszteletre méltó eredményeket értek el a vasút felvirágoztatásában (már 300km/h sebességgel robognak a távolsági szuper expresszek), elsősorban a vasút és a vasutasok érdekeltek. A sors úgy hozta, hogy a nagy és fejlett világváros, Budapest City Üllő városrészében leltem érdekes leletekre.
Az Üllő városrész a 10 milliós világváros, Budapest City központi részén található, a Dunától keletre kb. 20 km-re. Az itt élő emberek magyaroknak tartják magukat, azonban több nyelven is kommunikálnak: elsősorban a magyar, a lóvári és beás cigány-nyelv, az ős-svábnak nevezett germánoid, valamint a kárpát-medencei szlávság egységesült nyelvén, a magyarok által tótúmnak nevezett nyelveket beszélik. Persze az Egyesült Államok közös nyelvén, az europidón is lehet velük kommunikálni. A városrész központjában, az egyik felhőkarcolóban elhelyezet levéltárban bukkantam rá egy homo sapiens ferrovienzis (értelmes vasutas ember) még akkoriban papírra vetett leleteire.
A kissé megkopott dokumentumokból, amelyek ó-magyar nyelven születtek megállapítható volt, hogy egy Virág József nevű egyedről van szó. Az érdeklődésemet az keltette fel, hogy a fennmaradt írások szerint híres ember lehetett, mert a még abban az időben önálló kistelepülés, Üllő díszpolgárává avatták, amit a régészeti leletek során sírjában megtalált arany gyűrű is fémjelez. A helyiek olyan nagy becsben tartják, hogy tiszteletére az egykori vasútállomás, jelenleg a gyorsvasúti megállóhely díszkertjében emlékművet is avattak, és a helyi bazilikában elhelyezett, bebalzsamozott balját az arany gyűrűvel, mint helyi ereklyét minden év július 2. vasárnapján, a helyiek által több száz éve ápolt u.n vasutasnapon körmenet keretében bemutatják.
Ki is volt valójában Virág József, a homo sapiens ferrovienzis?
A levéltárban fellelhető adatok szerint a közismert személyiség 1948.április 27.-én látta meg a napvilágot az akkori Üllő nevű falucskában. Nem csoda, hogy az emberi faj homo sapiens ferrovienzis alfajához tartozó, hiszen a korszerű antropológiai vizsgálatok genetikai úton kimutatták, hogy ősei is ehhez az embercsoporthoz tartoztak. Anyanyelvét az írások „magyar”-ként örökítették meg, apai nyelvét azonban a kor hagyományai szerint nem említik.
Kifejezetten fejlett, a női csábítás alanyául felettébb alkalmas hím. A dokumentumokban fellelhető nevén túl, nagyszámú nőnemű hódolója nemes egyszerűséggel a különlegesen szép és szeretetre méltó Gerbera névvel illette, mint ahogy azt néhány nőnemű egyed gyöngéd és szeretettől áradó visszaemlékezése a megsárgult levéltári papírfoszlányokon megörökítette.
József az akkori történelmi környezethez képest is látványosan fejlődött, MÁV ösztöndíjasként tanult a budapesti Műszaki Egyetemen. A Közlekedésmérnöki szakon végzett, vasútépítő- és fenntartási mérnökként, 1971-ben. Még az év szeptemberében elkezdett szerződéses műszaki dolgozóként a ferencvárosi Pályafenntartási Főnökségen dolgozni.
1973.X.1-től szakaszmérnök, majd 1977.II.1-től a szakaszmérnöki megbízatása meghagyása mellett felépítményi csoportvezető lett. Vezetői már ekkor felfigyeltek az alapos, megfontolt, a feladatokat minden oldalról megismerni kívánó ifjú mérnökre. A szívóssága, kitartása, és a munkához való hozzáállása gyümölcseként 1979.IV.15-től vezetőmérnöknek nevezték ki, mely munkakört 1983.VI.30-ig töltött be. 1983.VII.1-től a budapesti Igazgatóság Műszaki Osztályán dolgozott, különféle beosztásokban: csoportvezető, osztályvezető helyettes majd osztályvezető – 1987.I.1-től.
Munkáját nagy szakmai hozzáértéssel, alázattal végezte, a célokat és feladatokat, amelyeket maga elé tűzött, tántoríthatatlanul végigvitte és elérte. Pozitív egyéniségével a munkatársait is magával tudta ragadni.
Pályafutása 1994.II.1-től a MÁV Vezérigazgatóságon folytatódott. Először a PHMF munkavállalója lett, majd a Pályavasúti Központi Iroda, és 2003.III.1-től a Pályavasúti Üzletág Titkárság alkalmazottja. A Vezérigazgatóságon beruházási ügyekkel foglalkozott.
A korabeli dokumentumok úgy örökítették meg, mint az az ember, aki végigjárta az akkoriban „szamárlétrának” nevezet műtárgyat, ami mai értelmezésünk szerint hasonlítható az ó-bibliai stációkhoz, azzal a jelentős különbséggel, hogy a tragikus utolsó stációt elkerülte.
A korabeli feljegyzések szerint nagy kivitelezői gyakorlattal rendelkező munkatárs, aki a középirányítás szintjén osztályvezető helyettesként, majd osztályvezetőként az ország legnagyobb Igazgatóságának pft-s műszaki ügyeit irányította. A Vezérigazgatóságon a beruházási tevékenység koordinálásában szerzett érdemeket, különösen a pálya rehabilitációs munkák során.
Mint egykori fővasutasok megemlítik, különösen nagy érdemeket szerzett a Pályavasút integrált fejlesztési programjának kidolgozásában, azonban a vasút akkori júdásai megakadályozták annak megvalósítását.
Mindezek ellenére a kordokumentumok szerint közreműködésével a Pályavasút felelősséggel használta fel a mindig szűkös anyagi forrásokat, racionális döntések születtek fejlesztési ügyekben.
Talán legnagyobb művei közé tartozik akkoriban Magyar Vasúttörténeti Parknak nevezett létesítmény megalkotása., a ma már világhírű, és talán az Európai Egyesült Államok legnagyobb, ma MÁV Európai Múzeumvasút néven ismert létesítménye.
Mint homo sapiens ferrovienzis kitűnő kapcsolatteremtő képességről tett tanúbizonyságot. Jó munka kapcsolatot alakított ki a tulajdonosi jogokat gyakorló minisztériummal, és a Kincstári Vagyon Igazgatósággal. Aktív társadalmi életet élt, több évtizede tagja a Közlekedéstudományi Egyesületnek. Legendás munka- és teherbírását bizonyítja, hogy több cikluson keresztül lakóhelyén – Üllőn – önkormányzati képviselőséget vállalt, a csatornázások fő szervezője volt, és a testület motorja.
Alfajának társadalmában aktív, meghatározó személyiség volt. A homo sapiens ferrovienzis alfajon belül a pályafenntartási és pályavasúti csoportokhoz tartozó egyedek körében mozgósító, töretlen lelkesítő erővel hatott, amivel nagy megbecsülést szerzett magának és fajtatársainak. Különösen szerették aktivitását a PHMSZ kupa nevű versengés megszervezésében , társai és főnökei imádták a nagy fórumokon mindig a figyelem középpontjában helyet foglaló 2 perces eposzait.
Aktivitása 2005.május 1-től a vasút területéről családja és szűkebb lokalitása felé terelődött. A hiányos feljegyzések szerint az akkori korban munkásságát jelvényekkel és dicséretekkel ismerték el:
Kiváló Dolgozó – 1977. 1985.
Vezérigazgatói Dicséret – 1982, 2005,
KTE Egyesületi Aranyjelvény -2005.
Bár közismert volt korának társadalmában, hogy kiváló vasutas, az azonos nevű kitüntetést csak társai adományozták neki nem materializálódott formában.
Tudományosan is bizonyítottnak tekinthető tehát, hogy a Kárpát- medencében a homo sapiens ferrovienzis egy különleges, rendkívül aktív és alkotó emberi faj. Aktivitásuk jelentős hatással volt környezetük fejlődésére, mint ahogy Virág József nevű egyed írásos leletei is bizonyítják.
Ugyanakkor dokumentumok igazolják, hogy a faj a 2000-es évek elején kipusztulásnak indult, de nagy és dicső hazánk, az Európai Egyesült Államok az 2000-es évek végére a folyamatot visszafordította, és szaporodásuk újra megindult.
Hála a Virág Józsefnek, és a hozzá hasonló homo sapiens ferrovienziseknek, megfogyva bár, de törve nem él tovább ez az emberi alfaj Európa ezen vidékén.
A feljegyzést egy időutazás során meglelte és 2005.május 26.-án közreadta: Dr. Zsákai Tibor
