Tél van, hideg tél. A tanya körül, ahol élünk hegyekben áll a hó, a fák és növények, mint egy jégvilági díszlet, hidegen és mégis kedvesen díszítik a környezetet. Gyönyörű látvány. Ha kinézek a rónaságra, a közelben jégszobrokat, távolabb csodásan csillogó felismerhetetlen alakzatokat látok. A távol most nagyon távoli. A fehér hómezőbe beleolvad a táj és az ég a nagy fehérséggel összeér a végtelenben. Itt-ott fekete varjak, fázó verebek és éhes cinkék színesítik a hófehér világot. A madáretetőben szalonna, egy kis rozs, benne csipegető színes csodák.
A szánkózásból már visszajöttünk unokatestvéremmel, aki a szomszédos tanyán él. Szentestére készülődünk, várjuk nagyon Jézuska érkezését. Bár kissé kifagytunk a hidegben, mégis, gyönyörűséggel tölt el bennünket a táj csodás látványa. Sötétedni kezd, és bár a hó paplan, mint egy nagy fénylepel gondoskodik a látásunkról, búcsút veszünk egymástól. Nem kis izgalommal kívánunk boldog karácsonyt és gazdag Jézuskát.
Elteszem a szánkót és a gangon lerázom magamról a havat. Megpaskolom Barát, a magyar vizsla hátát, aki hálás tekintettel nyugtázza, hogy most már teljes a létszám. Belépek a konyhába, ahol édesanyám a finom ünnepi vacsorán szorgoskodik. A tűzhely melege megcsap, és a jégcsap az orromon kezd kiengedni. Micsoda varázs: a lobogó láng világossága kezd kirajzolódni, a készülő étel és az égő fa illatának keveréke bódító. Anyukám mosolyogva megsimogatja buksimat, még egy puszit is kapok. Elolvadok, érzem, ahogy a szeretet a csontjaimig hatol. Mesebeli érzés, őszintén mondhatom. Levetkőzöm, és a konyhában lévő lócára letelepedek a jó melegben.
Édesapám és testvérem, Icuka nincsenek a konyhában. Gyanút fogok, de Anyukám meggyőz arról, hogy hamarosan jönnek, de van egy kis elintéznivalójuk Jézuskával. Izgalomba jöttem, vajon mi az a fontos dolog. Anyukám gyorsan a kezembe nyom egy frissen készült bejgli véget, ami feledteti velem a gyanús gondolatokat. Nem csoda, hisz a mai napig az egyik legnagyobb kedvencem a mákos bejgli. Segítek megteríteni az ünnepi vacsorához. Egyszer csak csoszogást és cipő dobogást hallok: Apukám és Icuka megjöttek. Levetkőznek, és az asztalhoz ülnek. Anyukám és Icuka velem együtt imára kulcsolja kezét, és elmormoljuk a vacsora előtti imát.
Apukám hálát adott azért, hogy együtt vagyunk, és megköszönte Anyámnak az egész évi gondoskodást.
Jó hangulatban elfogyasztottuk a finom ünnepi vacsorát. Degeszre ettem magam mákos bejgliből. Elálmosodtam, de aludni még nem lehet. Még nem jött meg Jézuska.
Míg Anyukám rendet rak, leheveredtem a lócán. Már majdnem elszenderegtem, amikor finom kis csilingelést hallok a gang irányából. Anyukám és Icuka kíváncsi arccal fordul a hang felé.
„Megnézem, mi van odakint! – mondja Icuka és kiment a gangra. Kisvártatva vissza jött és örömmel jelezte: „Alighanem itt járt a Jézuska!”- mondta csillogó szemekkel. Apukám is bejött, aki fáért volt a fáskamrában. Rögtön magamhoz tértem. „menjünk, nézzük meg a nagyszobát, hátha ott járt” – kérleltem Icukát és a szüleimet.
A gangon át felmegyünk a nagyszobába. A maró hideg megcsapott bennünket, nagyon nagyra értékeltem a fűtött konyhát. Apám kinyitotta a külső, teli ajtót, és csoda történt. A szobából az üvegajtón át a gyertya fénye pislogott, és az asztal közepén ott állt a szépen feldíszített karácsonyfa. Félszegen mentünk be a szobába.
Csodás hangulat várt ránk. A gyertyafény mellett a kályha melege, az égő fa fel-felvillanó fénye és illata, a kályha duruzsolása körül ölelte szívünket. Meghatottan néztem a karácsonyfát, néhány könnycsepp homályosította látásomat. A fán papír díszek, csüngő dió, alma hívta fel magára a figyelmet, no meg egy kevéske szaloncukor. A fa alatt az ajándékok: csokoládé, déli gyümölcs. A látvány földöntúli érzéseket váltott ki belőlem. Itt járt Jézuska. Édesanyám szép hangján megszólalt: „Mennyből az angyal eljött hozzátok…” Valamennyien, meghatottan és átszellemülten vele énekeltünk.
Apám meggyújtott néhány csillagszórót. Parádés tűzijáték volt. Hiába kérleltem, hogy még, még! Apukám elmosolyodott és kedvesen nyugtatott: „Kisfiam, majd jövőre. Tudod, a Jézuska minden házhoz ellátogat, és mindenhol hagy csillagszórót. Nekünk ennyi jutott.” Beletörődtem, ebben a helyzetben Jézuskát mégsem illik zaklatni és méltatlankodni. A csillagszórók szétszórták szívderítő világosságukat és Apám meggyújtotta a petróleumlámpát.
A petróleumlámpa fényénél kívántunk egymásnak boldog ünnepeket. Édesanyám, mint mindig, most is emlékeztetett: „Kisfiam, te vagy a legkisebb a családban. Szeressétek egymást a testvéreitekkel, mert ha megöregszenek, csak rád számíthatnak.”
Jézuska ajándékát megkóstoltuk, nagyon finom volt. Anyukám hozott még egy kis bejglit. Meghitt, szeretetteljes hangulatban teltek a szent este órái. Beszélgettünk, emlékeztünk a testvéreimre, akik nem voltak jelen, de számítottunk rá, hogy valamelyik karácsonyi ünnepnapon ellátogatnak hozzánk. Szüleim megemlékeztek nagyszüleimről, akiket én már nem ismerhettem, és meséltek az ő gyerekkoruk karácsonyáról. Biztonságban, szeretetben és békességben éreztem magam. Jó volt így, a karácsonyfa fényénél, fenyő, dió, alma illatánál a duruzsoló kályha mellett együtt lenni.
A boldogság érzése lett úrrá rajtam, és lassan elszenderegtem. Félálomban hallottam, amint édesanyám szólítgat: „Gyere kisfiam, bújjál az ágyba, tettem be neked meleg cserepet a dunyha alá.” Félálomban átbotorkáltam a hálószobába, ahol a húsvéti rozmaring alma csodás illata, és hűs levegő fogadott. Gyorsan belebújtam a pizsamába, és a dunyha alá csúsztam, közben Anyukám kivette a meleg cserepet, én már csak a cserép melegét éreztem a dunyha alatt.
Anyukám simogató keze, a cserép melege, és Jézuska karácsonyfája: ezek voltak számomra a karácsony legszebb ajándékai. Ezzel a boldog tudattal és érzéssel szenderedtem el. Közben dúdoltam magamban a sokszor énekelt dalt: „Kiskarácsony, nagykarácsony…”.
Ceglédbercel, 2016.december 18.
